Váradi Laci életének 67. évében eltávozott közülünk. Gyászolunk férjet, apát, nagyapát, barátot.
És gyászolunk egy zsenit.
Ha valakinek a géniuszáról meg lehetünk győződve, akkor az Váradi Laci volt. Hiszem, hogy a világon kevés hozzá fogható reneszánsz emberrel találkozhatunk. Szakértelmének mélysége és széleskörűsége egészen kivételes volt.
10 évet töltöttünk együtt a Levente II. építésével, ami az én 45 és az ő 67 évéből is nagy idő. Rengeteget tanultam tőle, rengeteget köszönhetek neki!
Együtt vágtunk bele ebbe a nagy kalandba, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy a repülőgép nyilvános bemutatását nem érte meg. Talán egy kis vigasz, hogy néhány hónappal ezelőtt láthatta repülni a Levente II.-t, amit saját két kezével épített hosszú-hosszú éveket át.
Váradi Laci a magyar repülés pótolhatatlan és kiemelkedő személyisége volt. Így kell megmaradnia emlékezetünkben és a magyar repülés történetében.
A személyes gyászom hangját magamnak megtartva,
Isten áldjon, Laci!
